Poroszország történelmi megítélése, különösen a szomszéd népek körében, egyoldalúan negatív, előítéletes volt. Olyan felsőbbségi államnak látták, ahol uraskodó katonák, kínosan korrekt hivatalnokok, mindenütt megbújó rendőrök, felfuvalkodott junkerek, és kardcsörtető királyok uralkodnak. Olyan országnak, amelyik nagy szegénysége ellenére...
Poroszország a Brandenburgi Őrgrófság és a Porosz Hercegség egyesítésével keletkezett.
A 19. század első felében a nemzeti kisebbségeket illetően még a középkorra jellemző tolerancia volt jellemző, ami a nemzetiségi törekvések hiányával is magyarázható volt. A nemzeti ébredéseket megelőzően a közgondolkozás még lehetségesnek tartotta a népek együttműködését.
A Habsburg Birodalom soknemzetiségű állam volt az ébredő nacionalizmusok korában, a 19. század elején. A Birodalomhoz tartozó Magyarország vezető politikusai egy politikai nemzetet ismertek el, a magyart. A nemzeti kisebbségektől a polgári jogok kiterjesztését követően önkéntes beolvadást reméltek.
Oroszország újkori fejlődésének négy szakasza volt, melyek az országot világhatalommá tették:
sors a népeknek különböző hosszúságú létet szabott ki
remények és félelmek a kortárs szemével
" Csak a vallás támaszthatja fel újból Európát és békítheti össze egymással a népeket." (Novalis)
Rövid- és középtávú előrejelzések
Gazdasági leegyszerűsítéssel vádolják, kritizálják a rendszer statikusságát: csak a centrum aktív, és meghatározó, a periféria passzív és áldozat.