Kis jégkorszak

A 14. századi kis jégkorszak jellemzői

• Hűvösebb és csapadékosabb éghajlati időszak, amely a 13. század végén kezdődött és a 14. században erősödött fel.
• Az átlaghőmérséklet csökkent, a telek hidegebbek, a nyarak hűvösebbek lettek.
• Gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási jelenségek (viharok, árvizek).
• Lerövidült a vegetációs időszak, sorozatos terméskiesések következtek be.
• Az 1315–1317-es nagy éhínség közvetlen összefüggésben állt a tartós lehűléssel és az erős csapadékkal.
• A mezőgazdasági hozamok csökkentek, élelmiszerhiány és áremelkedés jelentkezett.
• Az alultápláltság legyengítette a lakosságot, fogékonyabbá téve a társadalmat a járványokra, különösen a pestisre.
• A peremterületeket (hegyvidékek, gyenge talajú földek) felhagyták, mert a művelés veszteségessé vált.
• Az állatállomány pusztulása nőtt a zord telek és a takarmányhiány miatt.
• Az éghajlati romlás hozzájárult Európa hosszú távú gazdasági, demográfiai és társadalmi válságához.