A keresztény egyház gazdasági tanítása
A romanizáció és a népvándorlás mellett a keresztény vallás terjedése volt a harmadik tényező, ami Európa gazdasági fejlődését jelentősen befolyásolta. Ez a dinamikusan fejlődő új vallás átrendezte az addigi értékeket és az emberi életnek új irányt és célokat adott.
A hegyi beszéd például elítéli a gazdagokat, és azt állítja, hogy boldogok a szegények, mert övék Isten országa. Ezekben a válságos időkben a mennyek országáról, és egy közelgő nyugalmasabb világról szóló keresztény prédikációk könnyen találkoztak a tömegek álmaival. Bár az ígért jobb világ eljövetele egyre távolabbi időbe tolódott, a tanítás mit sem vesztett hiteléből.
A korai egyház szigorú tétele volt az, hogy a földi élet a számkivetettség és megmérettetés színhelye. Szt. Ágoston hippói püspök (354-430) kijelentette, hogy kibékíthetetlen ellentét van Isten országa és a földi világ között. Az egyik hely a kiválasztottaké, akik Isten törvényei szerint élnek, a másik az istentelenek és bűnösök világa, akik emberi törvényeknek engedelmeskednek. Az ember feladata harcolni a bűn, a gonosz és a kísértés ellen, míg el nem jön a Földre Isten országa, a civitas Dei, a szeretet, a béke és az isteni igazság uralma. (De civitas dei)
Az egyház és a Biblia is több helyen a kamatot ítéli el leginkább a gazdasági manipulációk közül. Az uzsorakamatra adott hitelt már az Ótestamentum is tiltja: "Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát" (2 Móz. 22.25). Ez a tiltás később egyre szigorúbban ismétlődik meg.
A Lukács evangélium egyik részlete alapján az egyházatyák kimondták, hogy pénzt kölcsönadni csak felebaráti szeretetből szabad: " Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jót tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz." (Luk.6:35)
A 4. sz. elején kialakult a szankcionálás rendszere is: ha egy papot kaptak uzsoraügyleteken, azt visszavonhatatlanul kiközösítették, a közrendű ember egyszeri bűnbocsánatban részesülhetett, de ha visszaesővé vált, őt is végleg kiközösítették.
A következő századokban az uzsorakamattal kapcsolatos minden tevékenység megbélyegezendő bűnné vált a köztudatban. Az egyház nem húzott határt a tisztességes kamat és az uzsora között, mindkettőt egyformán elítélte. Az uzsora példája azt mutatja, hogy a kora középkorban az egyház a gazdasági életnek inkább fékezője, mint hajtóereje volt.
Van azonban két dolog, amivel az egyház mégis segítségére volt a gazdaságnak, még ha nem is közvetlen módon. A városi élet megmentéséhez nagymértékben hozzájárult azzal, hogy vezetőinek (érsekek, püspökök) székhelyét a Római Birodalomból örökölt városokba (civitas) tette. Az egyháznak saját, az államéhoz hasonló adminisztratív testülete alakult ki, és ahogy nőtt híveinek tábora, úgy nőtt a szükséglete az anyagi javakra – szükségszerűen új koncepció született.
Az a nézet kezdett elterjedni, hogy az egyháznak adott ajándék Istennek adott ajándék, és ilyen adományokkal a bűnök megválthatók, semmissé lesznek.
A hagyatékok többnyire földbirtokok voltak, melyek gondozásáért a szerzetesek feleltek. Az egyház ill. a kolostorok így lassan a barbár királyok latifundiumaihoz hasonló nagy földek birtokosai lettek. A 8. századra az egyház vált a keresztény világban a legnagyobb földbirtokossá.
Összefoglalva az egyház szerepét a gazdaságra vonatkozóan:
közvetlen befolyás - az emberek életmódjára és gondolkodására ;
közvetett befolyás – a városi élet, és a nagybirtokrendszer újjáélesztésére.
Robert Latovche The Birth of Western Economy, London, 1961 (ford. László Éva)