A 14. sz. válsága

A 14. század válsága

• Válság: 1.) telítettég; 2.) pestis; 3.) felkelések; 4.) "kis jégkorszak"
• 1300 körül Európa telített lett: az adott technika mellett a gyarapodó népességet nem lehetett táplálni, a termelékenység már 5x-re nőtt, ennél több már nem lehetséges, már a marginális földeket is megművelték, a lakosság 1/3-a már nem a mezőgazdasággal foglalkozik;
• törvényszerűség: az adott terület gabonatermesztése összefügg a nagyállattartással és az emberek ellátásával, 5-6x nagyobb terület kellene a megfelelő táplálkozáshoz;
• a gabona a fő táplálék, ennek hiányában biológiai leromlás észlelhető, az időjárási nehézségek miatt éhínségek, járványok;
• a sok földre kevés trágya jutott, ez rontja a termést;
• a munka mennyiségének növelése sem segít, elhagyják a földeket, munkaerőhiány alakul ki;
• a 14. században nyílik az agrárolló, a mezőgazdaságból élőknek kedvezőtlen a gabonaárak esése;
• a nagybirtok felbomlott, a földesúr új megállapodást kötött a jobbágyokkal: elengedte a robotot, pénzjáradékot követelt, a parasztok személyi szabadsága nőtt;
• ez a feudalizmus első válsága, oka: a mezőgazdasági technika pangása;
• a válság átterjedt a városi kézműiparra, fékezte a céheket;
• az 1315-ös éhínség súlyos volt, először hozott létre Nyugat-Európában pauper réteget;
• ezeket eddig a társadalom integrálni tudta;
• ezt követte a pestis.